Homokkő sírkövek

Nyaradszereda Show on map >>

Leírás

<div>A Nyárád és Kisküküllő folyók vidékén a falusi temetőkben a régi sírjelek szinte kizárólag homokkőből készültek. Ez volt ugyanis a leggazdaságosabban és legkönnyebben beszerezhető anyag, ez a „terméskő” vagy „patakkő” ugyanis igen gyakori a falvak határaiban, a megcsúszott hegyoldalakban és a patakmedrekben, s mindemellett könnyen faragható és formálható. Ez egyfajta kovás vagy meszes kötőanyaggal összetapadt homokszemcsékből álló üledékes kőzet, általánosan használt, kitűnő építőanyag: használták kapuoszlopnak, kerékvetőnek, küszöbnek, a kerekded, lapos darabokat kőasztalnak, és ebből készítették a sírköveket is.<br><br></div><div>Előfordulási területe keskeny sávban húzódik a Hargita hegység és a Mező-havas hegyvonulatainak előterében, átszelve a két Homoród, a Nagy- és Kisküküllő, a Nyárád és mellékvizeiknek völgyeit.<br><br></div><div>A vidék, régi homokkő sírjeleit nem szakképzett kőfaragók készítették. Ez abból is kitűnik, hogy a köveket rendszerint minden alakítás nélkül helyezték a sírokra, vésetek, faragások csak a természet adta sima felületen láthatók. Ezek a vésetek olyan ornamentikai elemeket tartalmaznak, melyekhez hasonlóakat a templomok festett kazettáin és bútorain, illetve a cinteremkapuk faragásain láthatunk. A feliratok betűinek stílusa is az ecsethez értő ember keze munkájára utal. Mindebből arra lehet következtetni, hogy készítőik a környék templomainak berendezésein dolgozó bútorfestő asztalosok lehettek.<br><br></div><div>Az itt dolgozó mestereket két csoportra oszthatjuk. Az elsőhöz sorolhatóak a korai kazettás mennyezetek alkotói. Munkáik felkészült, iskolázott mesterekről vallanak. Egységes stílust képviseltek, mely az általános európai ízléshez igazodott. A másik csoportba sorolható mesterek munkái főleg vidéki, falusi igényeket szolgáltak. Munkáikat szemlélve a sokféle stílus keveredése tűnik fel. Mintakészletük alapját a későreneszánsz virágornamentikája képezte, de ez keveredett a barokkra jellemző vonalvezetéssel és a romantika, illetve a klasszicizmus néhány elemével. Mindemellett bizánci hatás és a török szőnyegek mintáinak, főleg színvilágának lenyomata is felismerhető.&nbsp; Figurális ábrázolásaikban sok a naiv vonás, ugyanakkor több régies, a románkor művészetére jellemző, vagy népi környezetben megőrzött ősi elem található. Ilyenek a szörny- és állatfigurák (sárkány, kígyó, oroszlán), vagy a népi ábrázolásokra jellemző nap, hold, csillag vagy rozetta.<br><br></div><div>Az ornamentika reneszánsz virágformái átalakultak a vidéki festőasztalosok kezén. A levelek, virágok tömörebb, vaskosabb formát nyertek, a liliomból tulipán lett, az olaszkoszorúnak változatos formái alakultak ki, az olaszkorsó virágtartó edénnyé alakult. A sírkövek ornamentikájának mintáit is a bútorfestő asztalosok munkáiban találjuk meg.<br><br></div><div>A térségben megjelenő faragó műhelyeket valahol a Közép-Nyárád menti falvakban kereshetjük. Erre a feltevésre két tényező bátorít. Az egyik, hogy a sírköveken olyan motívumokat és jellegzetes betűformákat találunk, melyeket a korábban készült szentgericei köveken láthatunk, a másik, hogy a homokkő, amiből a sírkövek készültek, itt találhatók legbővebben. Ha összehasonlítjuk az itt készült munkákat, olyan jegyeket találunk, melyek egy alkotó keze munkájára, legalábbis egy sírkőfaragó műhelyre engednek következtetni. E jellegzetes sírkövek – melyek legtöbb esetben gazdagabb családok, papok, tanítók sírjait jelölik – elterjedési köre a Nyárád mente és a Kisküküllő völgye Balavásártól felfele lévő falvainak temetői, de előfordulnak a marosvásárhelyi temető sírkövei között is. Két méretben készültek: egy nagyméretű igényesebben és egy kisebb, kevésbé igényes, sok esetben a terméskő eredeti alakját megőrző formában. Minden sírkő egyedi munka, nem alkalmaztak sablonokat. Közös bennük a gondosan lesimított alapfelületből erőteljesen kiemelkedő ornamentika, a nagyobbaknál a szépen vésett nagybetűk. A kisebb köveken a felirat betűi kezdetlegesebbek, gyakran hibásak, de a kövek formáját nagy műgonddal alakították ki. Ezeknél a felületet két mezőre osztják: a felső részre ornamentika, az alsóra a szöveg kerül. Az ornamentika legjellegzetesebb eleme, egy kerek virágmotívum, mely eredetileg négy, csúcsával összeérő szívből alakult. A szívformák, rendszerint középen vonallal elkülönülnek, így képezve nyolcszirmú virágot. Gyakori, hogy a két szembe lévő szív megőrzi eredeti formáját, csak a másik kettő válik szirmokra. Ez a motívum – mintha a műhely emblémája volna – szinte minden sírkövön megtalálható. Leggyakrabban központi elemként önmagában áll, de előfordul részarányos növénykompozíció virágaként – ilyenkor hármasával – vagy kisebb méretben a faragás jobb- és baloldalán. Szívekből képzett keretdísz - koszorú és néhánynál farkasfogazással díszített keret jellemzi a kisebb méretű sírköveket. Ebben a műhelyben készülhettek azok a sírkövek is, amelyeken szépen stilizált edényből vagy szívből kinövő részarányos virágtő látható. A virágedénnyel, mint közkedvelt motívum számtalan változatban fordul elő.<br><br></div><div>A nagyobb méretű sírkövek mindegyike egyedi, művészi értékű dombormű. Személyre tervezett, az elhunytat jelképező ábrák mellett jellegzetességük egy sajátságos, erőteljesen formált fonatdísz, amelynek egymásba hurkolódó ágai körülkígyózzák a kő felületét, keretül szolgálva a felirat betűinek, és részét képezve az ornamentikának. Mindegyiken ott találjuk a jellegzetes szívekből összeállított kerek virágot.<br><br></div><div>&nbsp;<br><br></div><div><strong>Díszítőmotívumok<br></strong><br></div><div>&nbsp;A sírköveken a következő díszítmények fordulnak elő leggyakrabban: a bojtdíszek; a lemniszkáta (leggyakoribb formája a fekvő nyolcas alakú görbe valamint a csomót); a különböző növényábrázolások (ezek között is elsősorban a tulipán-ábrázolások); a madárábrázolások (elsősorban a galamb); a fa és faág ábrázolások (leggyakrabban a fűz); a kígyóábrázolások; a szívábrázolások; a koronaábrázolások és különböző címerek; a koszorú; a kör alapú motívumok (rozetták, körben ábrázolt emberalak); valamint a koponyaábrázolások és az emberábrázolások. Emellett szintén gyakoriak a mesterségjegyek: a könyv (tanítók és papok sírjelein), különböző katonajelvények valamint a foglalkozásra, mesterségre utaló vésetek (mint például a szabóolló) és a „földészjelvények” (leggyakoribb az eke, de megtalálhatóak egyéb mezőgazdasági eszközök is, mint a kapa, kasza, gereblye).<br><br></div><div>&nbsp;<br><br></div><div><strong>Felekezeti hovatartozásra utaló jelek<br></strong><br></div><div>&nbsp;A díszítőmotívumok mellett gyakran előfordulnak a felekezeti hovatartozásra utaló jelek is. Az unitáriusokra jellemző motívum, a fekvő 8-as, a reformátusok sírkövére pedig a nyolcágú csillag jellemző, de egyik sem&nbsp; vált általánosan használttá. Sokkal jelentősebb a kereszt, amely a katolikus vallásúak sírköveinek elmaradhatatlan jele. Sírköveinken a keresztnek több formájával találkozunk. A legáltalánosabb a latin vagy krisztuskereszt, amit Krisztus monogrammal vagy szívvel együtt ábrázoltak. Emellett gyakori, főleg a régebbi sírköveken, az egyenlő szárú kereszt. A harmadik kereszttípus a kettős kereszt, melynek gyakran vízszintes szára is kereszt alakú. Ez a görögkeleti vallásúak sírjele, leggyakrabban a szentháromsági kis templomukat körülvevő sírkert gazdagon díszített sírköveinek faragásai között látható.<br><br></div><div>A vallási képzeteket felidéző ábrázolások között figyelmet érdemel a feltámadásra trombitáló angyal domborműve is.<br><br></div><div>&nbsp;<br><br></div><div><strong>A sírkövek formájának alakulása<br></strong><br></div><div>&nbsp;A terméskőből készült sírjelek mérete és formája igen változatos, ami abból adódik, hogy a földből, patakmedrekből előkerülő kövek mindegyike más-más alakú és méretű. A sírkőfaragók megjelenése, iparszerű működése révén a sírkövek formája megváltozott. A sírköveket kezdték szabályos alakura faragni, így ezek méreteikben is egységesebbek lettek, de továbbra is a sírkövek mindegyike egyedi alkotásnak tekinthető.<br><br></div><div>A Nyárád mentén a terméskőből készült sírköveket a 20. század során lassan felváltották a kemény kőből, főleg andezitből faragott, elkeskenyedő hasáb alakú sírkövek. Ezeknek a sírjeleknek mérete és formája egységes, különbség csak az olcsóbb vagy drágább kivitelezésű kövek között van. A mai temetőket pedig egyre inkább a különböző alakú, méretű és egyenetlen művészi értékű műkövek látványa uralja.<a href="#_ftn1">[1]<br></a><br></div><div><br><br><a href="#_ftnref1">[1]</a> http://www.kjnt.ro/ertektar/ertek/a-nyarad-menti-homokko-sirkovek</div>